Tatiosz – Hivatalos műfordítói oldal
Október 16., 1:13 ·
A Te erőd erőt ad nekem
Istenem, kérlek, adj erőt, hogy ma senkit ne bántsak meg. Mert megbántani én senkit nem akarok. Bizony, nem akarok, de az élet lohol, a percek futnak, egy szó, egy pillantás, egy mozdulat, és máris azt tettem, amit nem akartam.
Ezer embert ismerek, talán annál is többet, de tudom általad, hisz ezt várod tőlem, hogy azt az egyet ismerjem jól, aki én vagyok. Mert ez az én, nem akar, és nem is fog megbántani senkit, soha.
Kérlek, adj erőt, hogy tudjak a lelkemről, hogy mindig tudjam, én magam ki vagyok. És ha ezt tudom, azt is tudni fogom, hová tartozom. És ahová tartozom, ott senki nem bánt meg senkit.
Amikor hozzád szólok, nem azt kérem tőled, hogy engem ne bántsanak – milyen jogon kérhetném én ezt? Ahogy azt sem kérem, hogy védj meg a kegyetlenektől, és mindenféle bántalomtól. Mert aki bánt, az kegyetlen, és aki kegyetlen, az magával szemben kegyetlen, Te tanítottál meg erre engem. Ahogy Te tanítottál arra is, hogy a kegyetleneket is szeretnem kell. Hiszen Te a jókat, és a rosszakat is szereted. Ez a szeretet legyen olyan, mint a tiéd. Elfordulsz tőlük, magukra hagyod őket, igaz, számodra ez csak egy pillanat, de aki nélküled, a Te figyelmed nélkül él, annak ez maga az örökkévalóság. És én tudom, nekem is ezt kell tennem, így tanítottad, Istenem.
Lám az a szeretet, amit mi itt így nevezünk: szeretet – két krétával ír, egy fehérrel, és egy feketével. Ha fehér krétával írok a nap táblájára, a boldogság felé fordulok, és szembe nézünk egymással. Ha a fekete krétával írok a nap fekete táblájára (ó, hát a táblák mindig feketék, s hogy miért? – azt nem tudom, tán hogy a fehér kréta vonalai feltűnjenek rajta), látni fogom, igen, látni fogom, hogy a fekete táblán nincs semmi. Valami talán mégis van, csak én látom, hogy mi. És azt hiszem, ez a lényeg, amit nem látok, arról nem gondolok semmit. És amiről nem gondolkodom, az nem sétál be a szívembe, ahol most én vagyok, noha nem mindig tudok erről. Sokszor megállok a fejemnél, és azt hiszem, az van, amit látok csupán. És azt hiszem, az van, amit gondolok csupán.
De a Te erőd erőt ad nekem, hogy tudjam, sokkal több vagyok annál a gondolatnál, amelyik gyakran kipattan a fejemből, és útra kel a Te hatalmas világegyetemedben, Istenem.
Több, igenis több vagyok, mert Te megmutattad, hogy a szeretetben él a fehér és a fekete is. És a fehér mindig tiszta. A tiszta pedig szép. És ami szép, az boldoggá teszi azt, aki felismeri.
Istenem, adj erőt önmagamhoz, kérlek – mert erő nem a világ elviseléséhez kell, hanem ahhoz, hogy a Te zenédet halljam, és életre tudjam kelteni a világban.
Szteliosz THALASSZINOSZ – Valaki mindig szeret
SZERETETKALAUZ
[Kassák Könyvkiadó, 2019]
Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna
Kép: Bassam Jabry kortárs szingapúri festőművész, kémikus professzor
Forrás: Stélios Thalassinós: Eikónes apó tin psychí mou, Athén, 2010
Στέλιος Θαλασσινός – Εικόνες από την ψυχή μου, Αθήνα, 2010
