Theofil atya tévedése

Daniel G. Orwick

Theofil atya tévedése

Becket papa pár éve beíratta a fiát a papi szemináriumba, és most itt áll előtte a gyerek felszentelt papként. Büszke volt rá! Nem gondolta volna, hogy sikerül neki. Kicsit szégyellte is magát, hogy alábecsülte a gyereket, de egyszer olvasott valamit genetikáról, meg ilyenekről. Ott az állt, hogy buta apának buta fia születik. Ez törvény. Mivel az öreg Joe tudta magáról, hogy finoman szólva sem egy Einstein, ezért nem is feltételezte, hogy a fia valaha is orvos vagy fizika professzor lehetne. Most is úgy érezte, hogy igaza volt…

Este elmentek megünnepelni a nagy napot. A kocsmában Mary, a szakácsnő nagy adag chilis babot és félig átsült steaket tett eléjük, majd a végén még juharszirupos palacsintát is kaptak. Természetesen néhány üveg söröcske is legurult közben. Az asztalnál ott ült Bradley atya is, aki úgy érezte, itt a helye a mentoráltja ünnepi vacsoráján. Mivel tudta, hogy Mary a szomszéd város papjának „közeli barátja”, ezért a lánytól (cinkos pillantások közepette) extra adag sült krumplit, és „bélelt” sört is kapott. Minden korsóba került egy kis jóféle ír viszki is…
Kitűnő volt a hangulat! Éjfél körül egymásba kapaszkodva énekelték az „én babám ha leteper” című remek­művet. Az, hogy a városka lelkipásztora ehhez még illetlen mozdulatokat is tett, senkit nem zavart. Biggin Hill lakói szerették a papjukat… De, mint azt jól tudjuk, az életben bizony semmi sem lehet tökéletes. Még itt, Biggin Hillben sem.

A hideg zuhany másnap délben érkezett. (Akkor szokott). Az öreg postás, „Nyúlláb Jack” meghozta a püspökség levelét. Ebben az állt, hogy Theónak még a majdani szolgálati helyének kijelölése előtt egy fontos gyakorlati feladatot kell elvégeznie, amivel igazolhatja, hogy alkalmas a papi hivatás ellátására. Ez a feladat nem más volt, mint az, hogy el kell mennie a Görbe Fenyő hegyen élő indián törzshöz, és ott egy éven át hittérítői munkát kell végeznie! Ennyi.
Theo sírni kezdett. Na, nem a megtiszteltetéstől, hanem attól, hogy pont őt szemelte ki az a szenilis vén majom erre a feladatra. Tudott volt ugyanis, hogy onnan ez idáig hittérítő csak megskalpolva, vagy körülmetélve, vagy faládában érkezett vissza! A Pocsolya indiánok vad népek voltak ám. Nem akartak rezervátumba vonulni, nem akartak iskolát, tv-t, rádiót, autót. Csak egy dolgot akartak. Azt, hogy azok a piszok Sápadt Arcúak ne háborgassák őket…

*
Bradley atya két várossal odébb borozgatott az ottani plébánossal, DiTomaso atyával, miután mindketten feloldozták egymást a „bűneik” alól, amit az éjszaka sikerült elkövetniük a helyi madame kissé viseltes lányai közt!
– Mondd csak barátom – nézett Bradley atyára a plébános. – Jelentkezett már az a novicius gyerek, akit felküldtél a hegyre?
– Még nem. Úgy látszik, hogy ő kitartóbb lesz, mint az eddigiek. Az Úr biztosan megsegíti őt a nehéz munkájában – nézett ájtatosan az ég felé. – Amúgy pedig eléggé egyszerű gyerek ám az a Theo. Kissé nehéz felfogású is, így talán könnyebben elviseli majd a megaláztatásokat.
– Azért ez nem túl szép dolog, szerintem…
– Micsoda?
– Az, hogy Morgan püspök nem hagy fel azzal a rögeszméjével, hogy a még megmaradt néhány indiánt megtérítse. Semmi értelme sincs annak. Eddig mindössze annyit ért el vele, hogy a környék törzsei Dagadt Dinnyének nevezik őt!
– Én csak megtettem, amit parancsolt. Felküldtem valakit a Pocsolyákhoz. A többi már tényleg nem az én gondom!
– Tényleg? És mi lesz, ha baja esik a gyereknek? Akkor se a te gondod, he?
– Most meg mi bajod van? – hördült fel Bradley atya. – Miért aggaszt annyira az a kölök?
– Azért, mert a huszonegyedik században élünk! Ha egy püspöki döntés hülyeség, akkor simán elvetjük azt! Hogyan? Úgy, hogy teljesítjük is, meg nem is…
Bradley atya értetlenül nézett a barátjára. Eddig soha nem volt neki baja azzal, ha valaki felment Fehér Medvéhez térítgetni egy csöppet. Meg is kérdezte.
– Ezt meg már hogy? A parancs, az parancs…
– De nem úgy van az! Nem teszünk tönkre egy életet, egy karriert hülye dolgokért. Dominic püspök szegény olyan szenilis, hogy minden nap négyszer kel fel az ágyból. Megreggelizik és aludni megy. Ezt aztán megismétli délben, délután és este is. Igaz, este már gyanakszik, hogy már megint milyen sötét van ma reggel…

– De mit tehetnék én édes egy barátom? Ha nem teljesítem az utasítását, egy óra múlva már tudomást szerez róla!
– Hívd vissza a fiút! Egy-két hét múlva pedig jelentsd az öregnek, hogy a novícius visszatért az egy éves szolgálatából, ahol fényes sikert ért el. Kétszer is meghallgatták az indiánok, és nem is verték túlságosan laposra! Meglásd, még meg is fog dicsérni…

1,650 Ft

Olvass bele

hírlevél kedvezmények

Iratkozzon fel hírlevelünkre kedvezményekért, valamint, hogy elsőként értesüljön új kiadványaink megjelenéséről.

Hírlevél

Hírlevél

Értesüljön elsőként akcióinkról és új kiadványainkról!

Sikeres feliratkozás!