Melchizedek, Drunvalo, Élet a szívben

Hosszú, ​hosszú idővel ezelőtt az emberi lények egészen másmilyenek voltak. Olyan szintű kommunikációra és megismerésre voltunk képesek, melyet mai modern világunkban csupán néhányan kezdenek egyáltalán megérteni. A kommunikáció és az érzékelés egy olyan formáját tudtuk használni, mely nem az elmén, hanem az emberi szívben rejlő szakrális téren keresztül zajlik. Ez a könyv az emlékezés könyve. Ez a hely mindig is a szívedben nyugodott, s ugyanott van még most is. Létezett már a teremtés előtt, s létezni fog azután, hogy az utolsó csillag ragyogó fénye is elhalványul. Éjjel, amikor belépünk álmaink kapuján, hátrahagyjuk elménket, s belépünk szívünk szent birodalmába. De emlékszel-e rá? Vagy csak az álomra emlékszel? Szívünk mélyén van egy hely, egy szent és áldott hely, ahol a világot a transzcendenssel történő tudatos együttműködés révén szó szerint újjá tudjuk teremteni. Ha lelki nyugalomra vágysz, és szeretnél hazatérni, arra kérlek, tarts velem a szívünkben rejlő csodálatos és gyönyörűséges birodalomba.” (Drunvalo Melchizedek)